Az utolsó hét. Búcsúzás.

Az utolsó hét első munkanapjai semmit sem mutattak abból, hogy ez bizony az utolsó hét. Pörgős napok következtek, több olyan anyag is beérkezet a gyártóktól, amire szükség volt a futó témák lezárásához. Szinte minden napra esett egy-egy megbeszélés, training, prezentáció vagy összefoglaló beszélgetés.

Röviden összefoglalva az itt töltött 2 hónapot: 24 - eljövetelemkor lezárt - projektben vettem részt, ebbe beleértendő egy CB auditra és egy GS auditra való felkészülés, több vizsgálóberendezés tervezésébe és kivitelezésébe folytam be, számtalan jegyzőkönyv review volt. Volt önálló és teljesen lezárt helyszíni vizsgálatom egy thai gyárban, volt 3 prezentáció amikre itt kellett felkészülni és számtalan szakmai konzultáció, hasznos beszélgetés, valamint belefolytam egy az Alkatrészosztály és egy thai gyártónak közötti  ajánlatadásba, ami még nyitott ügy.  (utóbbi a 25. projekt, ezt bele sem számoltam a tennivalókba)

Szakmailag  hasznos 2 hónap volt, belelátni egy hasonló területen működő ázsiai labor mindennapjaiba, bizony ez igen érdekes tapasztalatokat jelentett.

Búcsú a kollégáktól:

A búcsúzkodás már szerda este megkezdődött. A labor munkatársai meghívtak egy kisvendéglőbe egy búcsúvacsorára, amin igazán fejedelmi ételek szerepeltek. Mivel mindennap együtt ebédeltünk, a thai kollégák már előre mondták, mi az ami nekem ízleni fog és mi az ami nem. Akik részt vettek a vacsorán: Matthias, Narathon, Suppachoke, Poo, Somrit, Kanchana, Rawiwan és a férje és Suluckana. Rawiwan már szerda reggel meglepett egy füstölőkészlettel és egy kedves levéllel, így aztán már szerda délután átadtam Nekik azokat az apró ajándékokat, amiket a kollégáknak hoztam: Budapestet bemutató angol nyelvű képeskönyvet és konyakos-meggyet. Utóbbinak igen nagy sikere volt, mert itt Thaiföldön a csokoládéipar még nem áll a helyzete magaslatán. A könyvet is figyelmesen olvasgatták,  de hogy Budapestre eljutnak-e valaha, abba nemigen reménykedtek, de biztattam Őket, nagyon fiatalok és nem tudhatják mit hoz még számukra a jövő.

Az igazi meglepetés azonban pénteken következett be: délelőtt Matthias összehívott egy soron kívüli értekezletet, ahol megköszönték a szakmai segítségemet és egy nagyon kedves ajándékokkal leptek meg: egy thai-angol szótárral és egy thai szakácskönyvel. A könyvek átadása utáni  tapsot pedig azt hiszem nem fogom tudni elfelejteni. Nagyon nehéz volt utána megszólalni, mondtam, egyik szemem sír, a másik meg nevet, az itt töltött 2 hónapot nem fogom elfelejteni, de beláthatják, ennyi idő elteltével jó hazamenni.

Búcsú a TÜV Rheinland Thailand Ltd-től:

Ahogy egy jó színdarab vége is kíván egy különleges csattanót, úgy szerveződött – teljesen véletlenül – az utolsó munkanapom péntekére, a Bankokban évenként megrendezendő German Fest nevű találkozó, amit a német ipar bangkoki reprezentánsai szerveznek a Thaiföldi ügyfeleik számára. Megtiszteltetésnek  éreztem, hogy meghívást kaptam a rendezvényre. Nagyon jó volt látni a TÜV Rheinland-ot olyan cégóriásokkal egy sorban (konkrétan pl. a repi ajándék söröskorsón) mint a BMW, Siemens, Liebherr, vagy a Lufthansa.

A cég egy 20 fős asztallal képviseltette magát,  fele-fele arányban vettek részt itt a TÜV Rheinland Thailand dolgozói és Thai ügyfelek.

A German Fest a La Sanghria nevű  bangkoki luxusszállóban volt megrendezve, 1000 fő részvételével.  A védnök a német nagykövet volt, rövid beszéd, majd két pici leányka elénekelte először a thai, majd a német himnuszt, közös szponzori fényképezkedés, majd irány a büfé, ahol tipikusan német konyha szerint főztek. (milyen jól is tudott esni egy kis sült csülök a rengeteg rizsétel után) No és természetesen válogatott finom német sörök. Luxusszállóba luxusdíszlet kívánkozik, ami itt a brandenburgi kapu jégből kifaragott másolata volt, ami természetesen lassan olvadozott a forró bangkoki éjszakában. A díszlet kiváló háttér volt közös fényképezkedésre,  a TÜV-ös hölgyek külön is megkértek önálló képek készítésére.

11-körül búcsúztam el Arno Zimmertől és Matthias Rabe-től, mert másnap korán reggel érkezik rég nem látott kedves feleségem a nagyobbik fiammal. Szombattól kb. másfél hét ugyanis a pihenésről fog szólni, az ország déli részén,  de ez már egy teljesen más történet lesz, feltehetően Thaiföldnek egy eddig nem ismert arcával fogok találkozni.