A taxi nagyon olcsó Bangkokban. Egy 12 km-es út (szállodám-repülőtér) 80 helyi pénz (kb. 560 Ft. Így inkább a taxit használom ha elmegyek, mivel nemigen ismerem ki magam a helyi közlekedés viszonylatain. A taxik sokfélék, nagy átlagban lepukkantak. Jellemzően Toyota Corollákat használnak, több taxi társaság dolgozik egymás mellett. Ültem olyanban, amelyik még talán sose volt belülről kitakarítva (kívülről relatíve tiszta volt, de erről a monszuneső gondoskodhatott). Az első szélvédőn a kilátást a Buddha emléktárgyak és egyéb a belső visszapillantóról aláhulló művirágzuhatag korlátozza, de olyan taxis is volt, aki egy hatalmas fürt banánt érlelt az első szélvédője alatt. A taxisok általában tisztelettudóak, nem akarnak átvágni, de olyan is akadt, aki kétszer megkérdezte, hogy a 500 Bath-al kifizetett 300 Bath-os számlából egészen biztos hogy mind a kétszázat vissza akarom kapni?
A legvidámabb fickóval a belvárosban akadtam össze, akiről először azt gondoltam, hiányzik egy kereke, mert időnként önfeledten elkezdett kacagni, mint kiderült a forgalmi helyzeteken mulatott. Vele annyira összebarátkoztam a bangkoki dugóba, hogy elénekelte a kedvenc dalát, majd előhúzott egy igen viseletes kockás füzetkét és többször elismételte mind a 20 szót, amit tudott angolul. Hogy ne csak rosszat írjak, volt olyan taxi is, ahol pedáns tisztaság, illatosító volt, a sofőr nyakkendőben, egész jól beszélt angolul, az első légzsákra pedig egy videolejátszó kijelzője volt felerősítve. Ha kinyílik az első légzsák, biztos agyonüti az első utast, de hát valamit, valamiért…Mindenesetre hátra ültem…Olyan is volt, ahol nem működött a sebességmérő, ellenben soha ilyen gyorsan nem értem haza mint akkor. Az első félóra után biztos szóbajön, honnan is jöttem. Szomoró hír de igaz, kis országunkat a taxivállalatok egyszerű emberei nemigen tudják hogy hol is van. Olaszország és Németország említésekor látom a szemükön, kb. tudhatják, hogy a világ melyik részére is kell gondolniuk.
Minden elképzelhető eszközzel szállítanak, talán a legismertebb a tuk-tuk, ami egy speciális háromkerekű motorkerékpár. Itt nincs tarifa, alkudni kötelező, de így is biztos hogy nem Te jársz jól.
Vannak kétkerekű motoros taxik, ezek igen népszerűek, mert kihasználják a dugókban a motor relatíve kicsi helyigényét és gyorsabban haladnak. Elhűlve látom rendszeresen, hogy sok szoknyás hölgy csak úgy féloldalon üli meg ezeket a motorokat, hasonlóan ahogy az egykori dámák a lovakat az akkori divat szerint. Hihetetlen veszélyesnek gondolom, de rajtam kívül szerintem itt ez senkit nem zavar. Azt nem tudom eldönteni, a bukósisak kötelező-e avagy sem, de több motorost látok nélküle mint vele. Motoros ügyben a legnagyobb mutatvány a családi robogó. Itt gyakorlatilag az egész család utazik egy robogón. A papa vezet, háta mögött az asszony, mögötte egy gyerek. És a papa és a kormány között pedig egy kis emberke szoroskodik, nézni is rossz! De ez is csak engem zavar.
Az otthoni kerékpárosoknak rossz hír, hogy itt nem látni kerékpárt a városi közúti forgalomban. Ezen nem lehet csodálkozni, az extrém magas hőmérséklet és a páratartalom miatt ez teljesen lehetetlen próbálkozásnak tűnik, így hát nincs is.
A forgalomban balra hajts van, elég nehéz volt megszokni, ha lelépek a járdáról ne balra nézzek, hanem jobbra. A közlekedési szabályok betartásáról nehéz mit mondani, mert folyamatosan hömpölyög a forgalom, de a piros lámpák azért megakasztják. Az egyértelmű, hogy a nagyobb járműnek van előnye, és annak, akinek jobb a közlekedési pozíciója. Magyarul annak, aki előrébb vagy beljebb van akár pár centire is. Ezt viszont keményen tiszteletbe tartják, az így megszerzett elsőbbség az maga a törvény, így aztán eddig egyetlen balesetet sem láttam eddig.
Ha az utakról beszélünk a bangkoki kutyákról is kell pár szót ejteni. Pontosabban azokról az állatokról akik igen kutyakinézetűek és gyakorlatilag az utcán laknak. Rendkívül nyugodt természetűek, békésen alszanak a gyalogjárda szélén az hatalmas autóforgalomtól alig pár centire. Senkit nem inzultálnak, nem ugatnak, ha valamelyik gondol egyet és felkerekedik és átballag a másik oldalra az autósok megállnak. A gyalogosok pedig kikerülik a járda közepén alvó állatokat, mert ha nem hát menthetetlenül hasra esnének.
Mint az ázsiai városoknak általában, Bangkoknak is a helyhiány az első számú gondja. A mocsaras talaj miatt itt egy párizsihoz hasonló metróhálózat kivitelezhetetlen ezért a magasba vezetett vasutakkal, autópályákkal próbálják a forgalmi káoszt enyhíteni. Helyenként 3 -4 betonpálya keresztezi egymást, futurisztikus látvány. És az is az, hogy a magasba vezetett autópályák alatt ugyanolyan hömpölygő tömeg, zsúfoltság, piacolás van, mint egyéb helyeken. Nem tudom mennyi itt az átlagéletkor, de hogy ezek a körülmények nem a segítik növekedni azt, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése