A napi étkezéseim többségében nem tudom pontosan mit is eszem. (lehet, hogy nem is olyan nagy baj…)
Az ebéd az szent dolog, pontban 12-kor a kollégák varázsütésre abbahagyják azt amivel épp foglalkoznak és irány az étkező. Az épület hátsó részében van egy teljesen nyitott, de fedett étkező, sokat itt fűtésre nem költenek. 3 vállalkozás működtet konyhát, ebből egy inkább nassokat és üdítőket árul, a középső az nekem rejtély, speciális thai ételeket kínál, de legtöbben az utolsónál vannak, a kollégáim tanácsára én is itt vásárolok ebédet.
Magamtól lehet hogy nem tettem volna meg, mert ami a pult mögött van az nem túl bizalomgerjesztő. (Javukra legyen írva, eddig semmi bajom…) Az itteni kifőzdéket nem hinném hogy az ANTSZ helyi megfelelője sokat háborgatja. (ennek bizonyítékait a piacokon készült fotókon lehet látni)
Az elég viseletes ételkínáló mögött 6-8 féle ételt kínálnak. Ha sorra kerülsz, mielőtt bármit mondanál elővesznek egy üres tányért és belevágnak egy nagy evőkanál főtt rizst. Ez az alap. Utána mondhatod (vagy olyanok mint én) mutathatod még mit kérsz rá. Zöldségeket, húsokat, halakat, rákot, ezek egyvelegét, lényeg hogy 2 nagyobb kategóriát a kollégáimtól megtanultam, ehetetlenül fűszeres (erős) vagy ehetően fűszeres.
Az hogy mennyit is fizetsz, teljesen a kiszolgáló hölgy napi kedvétől függ, ugyanaz a dolog egyik nap 20-ba, mások nap 25-be, esetleg 30-be kerül. Szerintem a hölgy is csak úgy rávágja. Mentségére legyen mondva, a különbség 70 (!) Ft, eddig még nem láttam az áron vitatkozó vevőt. Az ételek egyébként nagyon finomak, ízletesek, de aki nem rizsevő, az itt éhkoppon marad…Néha van egy-egy hajszál, vagy kukac (de főve!!!) a kajában , a szennyes edény gyűjtő az európai fantáziát meghaladja, szóval itt nincs HACCP.
A szálloda elegánsabb hely, itt már 8-10-szeres a szorzó az árban. Itt a pincérek angol tudása okoz némi zavart. Az egyik vasárnap már nagyon elegem volt a rizsből és ebédre kértem egy egyszerű sült húst sült burgonyával, salátával. A szálloda tudhatja a pincérek (esetleg a vendégek) szolidabb nyelvi képességeit ezért nagyon okosan lefotózták az ételeket. Egyszóval meg is tudtam mutatni a pincér hölgynek is, mit szeretnék ebédelni. Sokan nem zavarták a kiszolgálást és a konyhát, mivel teljesen egyedül voltam az étteremben. Nem is telt el sok idő, a bájos kis pincér hölgy üdvözült mosollyal hoz nekem – egy adag sült krumplit. Én is mosolyogtam (azt olvastam az utikönyvben ezzel itt többre mész, mintha mérgedbe kiabálnál…) és mondtam alighanem valamit félreértett, mert húst is kértem. Visszamosolygott és elment. Jött egy főnök kinézetű férfi az is szélesen mosolygott, én is mosolyogtam (pedig már piszkosul éhes voltam) kértem az étlapot és még egyszer végig játszottuk azt amit az elején. A főnök el, de abban a pillanatban boldog mosollyal hozta is a húst. Honnan húzta elő és miért nem hozták korábban máig sem tudom. Mindketten újra mosolyogtunk, Ő elnézést kért, én mondtam sose bánja és azt hittem végre egy jót eszem. De ilyen baki után Ő kötelességének érezte, hogy nagyon résen legyen, gyakorlatilag mögöttem állt végig, ha nyúltam a fűszerért már adta is a kezembe. Mit mondjak, nem igazán esik így jól a falat. Még jó, hogy a végén nem törülte meg a számat a szalvétával…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése